Kék az Ég

Kacagva jöttél világra, mint a virág.
Ritka lesz a sorsod: nem szűnő boldogság.
Büszke vagy és szabad, mint a magas ciprus,
Furcsa ciprus, kit nem köt a földi világ. 

Kék az ég
a világ vak emberként ballag az úton
de aki képes együtt lenni veled
az túl fog látni a vak emberen és a kékségen
ritka lelkek, mint Mohamed és Jézus
észrevétlenül elvesznek a város tömegében
senki sem ismeri fel őket
dicsérve majd áldva
tapasztalhatjuk átadva magunkat
a magasabb létezésnek
dicsérni a napot annyit jelent
hogy szemeid áldva lesznek
dicsérd az óceánt egy kis hajó
ringatózik
a tengeri utazás folytatódik
vajon ki tudja merre hová
az óceán tudatában élni a
legnagyobb szerencse
micsoda ébredés
miért is a szomorúság hogy
eddig mély álomban
szenderegtünk? 
nem számít hogy meddig voltunk tudatlanok
gyengék vagyunk de szabaduljunk meg a múlttól
és érezzük a pillanat gondoskodását
ezt a frissességet körülöttünk és mindenhol

(Dzsalál-Ad-Dín Rúmí)

Ezt mondja az Úr: Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik, és szíve elfordul az Úrtól. Olyan lesz, mint a cserje a pusztában: Ha valami jó jön, semmit sem lát belőle, hanem a kiaszott sivatagban tanyázik, sós és lakhatatlan földön. Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Ha jön a hőség, nem kell félnie, lombja mindig zöldellni fog. 
Szárazság idején sem kell aggódnia, akkor sem szűnik meg gyümölcsöt teremni.

(Jer.17. 5-8.)