ezer lépés annyi, mint egy

Nincsenek szokásaink. Se formák.
Semmi tartós, amit derűsen fölajánljunk a mulandóságnak.
Majdani hazátlan kóborló nosztalgiáknak
hevenyészett életünk hivogató házzal nem int.
Nem lesz, nincs könyvtárak, lakások
élethosszú, szerves növekedése.
Sem az elmúlás régi nemessége:
használatban-kopás, elvékonyodni
egyenletesen. Érintkezésünk
nem termel patinát, amely alatt
ép és tömör maradnánk.

(Petri György)

Gyerekkoromban magányosnak éreztem magam, és az vagyok ma is még, mert olyasmiket tudok és vagyok kénytelen jelezni, amikről mások láthatóan nem tudnak és többnyire nem is akarnak tudni. A magányosság nem úgy jön létre, hogy senki nincs körülöttünk, hanem sokkal inkább azáltal, hogy senkivel nem lehet megbeszélni olyan dolgokat, amelyeket fontosnak érzünk, vagy hogy az ember érvényesnek tekint olyan gondolatokat, amelyeket a többiek valószínűtlennek tartanak. Ifjonti álmaim élményével kezdődött a magány, és akkortájt érte el csúcspontját, amikor a tudattalanon dolgoztam. Aki többet tud másoknál, elmagányosodik. De a magányosság nem szükségképpen ellentéte a közösségnek, tudniillik senki nem érzi jobban a közösséget, mint a magányos ember -

(Carl G. Jung)

Amikor az emberiség a lelkes természetből átlépett a lélektől megfosztott természetbe, ez egyáltalán nem udvarias módon történt: nevetségessé tették és csúfolódva babonás hiedelemnek nyilvánították a természet lelkét. Amikor a kereszténység elűzte a régi isteneket, az egy Istennel pótolta őket. Amikor viszont a tudomány megszüntette a természet lelkét, nem adott neki másik lelket, hanem a természet fölé helyezte az emberi rációt. Milyen más volt az anyag - a Nagy Ősanya - régebbi képe, amely a Földanya mély emocionális jelentőségét fejezte ki. Azt pedig, ami a lélek volt, manapság ugyanígy azonosítják az intellektussal, és ennek következtében a lélek többé már nem atyja a világmindenségnek. Lefokozódott az ember korlátolta Én-gondolatára; az a felmérhetetlen emocionális energia, amelyet az „atyánk” kép tartalmazott, elszivárgott egy intellektuális sivatag homokjában.

(Carl G. Jung)

A sivatagban ezer lépés annyi
mint egy
mert ott az embert körbeviszi lába

(Petri György)