Szeretném kifejezni hálámat mindazoknak, akik segítettek utamon, különösen Carlos Castanedának, hogy célt és szépséget hozott az életembe.
Azoknak jegyzem könyvemet, akik értik, miről beszélek.
Azoknak jegyzem könyvemet, akik értik, miről beszélek.
(Armando Torres)
Könyvei letölthetők az Új Kor Klub ezoterikus könyvtárából, ezer köszönet érte. Különösen a Mágikus gyakorlatokért, mert égen-földön már sehol sem kapható.
Carlos Castaneda: Mágikus gyakorlatok
Carlos Castaneda: Don Juan tanításai
Carlos Castaneda: Ixtláni utazás
Carlos Castaneda: A Sas ajándéka
Carlos Castaneda: Az erő második köre
Carlos Castaneda: A csend ereje
Carlos Castaneda: A Végtelen aktív oldala
Carlos Castaneda: Az álmodás művészete
Carlos Castaneda: Mesék az Erőről
10 megjegyzés:
Kedves Duende!
Nemrég olvastam Amy Wallace könyvét, (A Varázsló tanítványa - Életem Carlos Castanedával) és nagyon felkavaró olvasmánynak találtam az összes Castaneda könyv elolvasása után...
Szeretném megkérdezni, hogy volt-e már hozzá szerencséd, és ha igen akkor neked mi a véleményed róla?
Szia Maitri!
Mit találtál benne felkavarónak?
Igazából azt, ahogy leírta a számára megélt valóságot. Ahogy bemutatta az ő szemszögéből Castaneda munkásságát. Ahogy megcáfolta (elmondása szerint) az egész kialakított képet arról ahogy a dolgok valójában történtek.
Persze azt is gondolhatom, hogy ez csak egy jó "varázsló praktika" a részéről és a végén a legjobb tanítványok egyike is lehetett...:)
Értem, vagy legalábbis sejtem mire gondolsz. Amy Wallace szavaival értek egyet:
"Carlos valódi kereső volt, igazi filozófus, mégis úgy végezte, mint egy zsarnok. De mindez nem von le semmit korai munkáinak szépségéből és komolyságából. Ha valaki kiszemezi magának ezekből a valódi bölcsességet és minden mást félretesz, akkor a legtöbbet és legjobb részt veszi magához Castaneda munkásságából.
... Castaneda olvasói sokkal szerencsésebbek, mint azok, akik közel éltek hozzá.
... Miért lett volna szégyen, ha az ember ideálokkal küzd és nem tud mindent megvalósítani? Alkalmanként Carlos kijelentette, hogy küzdött és elbukott."
Azt gondolom sokszor, nem. Mindig azt gondolom, hogy milyen szerencsések azok a lángelmék, szentek és megváltók, akik életük delén eltávoznak. Mert nem kell megtapasztalniuk a hanyatlást, nem kell egész életükön át valamiféle ideaképként élniük... Néha eszembe jut Buddha, vajon hányszor gondolt fáradtan és fásultan a halál megváltására, vagy némely zen mesterre, aki a kolostor szigorú hidegségébe zárva alig várja, hogy hazatérjen a fényhazába...
Mert bár boldogok a lelki szegények (az éntelenek), azért emberként nincs tökéletes senki. Még Buddha sem az, még Jézus sem az (de ettől még teljesek), mert ők is rész csak a nagy mandalából, bár belátják az egészet.
Míg fiatalok vagyunk vagy keresők, addig ideáljaink vannak, és persze igyekszünk is ekképp élni. De nem mindig sikerül. És vajon a kudarc vagy bukás nem-e éppen az, amely nem hagyja, hogy élettelen szoborszerű maszkként végezzük, s esendőségünk adja meg épp a felmentést és a megújulás lehetőségét. Küzdünk és elbukunk. Mindannyian. De legalább küzdünk. Legalább megpróbáljuk és ez az, ami számít.
Castaneda nagyon erőteljes személyiség volt, nagyon erős hatalomvággyal. De épp ez a hihetetlen erőtöbblet és erőteljesség tette őt képessé arra, hogy olyan dolgot alkosson, ami örökérvényű. A világ színpadán nagyon kevés olyan gondolkodó van, aki képes eredetit alkotni, mert a többség csak ismétli az előtte szólókat. Ettől az eredetiségtől lett oly nagy Buddha, Jézus, Lao Ce és Castaneda. Utánozhatatlanok voltak, és ami az érdekes: ugyanarról beszéltek, mégis képesek voltak valami átütő eredetiséggel tenni azt, és ez rendkívül inspirálóan hat a mai napig is emberek millióira.
Castaneda lángelméje a legjobbat örökítette meg önmagából az utókornak, s nem-e éntelenség az, hogy saját életét nem tudta megmenteni, de amit átadott és hátrahagyott, az tökéletes. Van ebben valami abból a személytelenségből és ürességből, ami a valódi tanítókat jellemzi, s ahogy Castaneda is jellemezte don Juant.
Nem kötelező a zsarnokkal élni. Ez mindenki egyéni döntése. Persze nehéz egy ilyen magnetikusan erőteljes lény hatóköréből szabadulni.
Én csak azt tudom, hogy nekem Ő volt a valódi apám, a valódi anyám, engem ő nevelt fel és ő mentett meg. Belefulladtam volna a fájdalomba, a terhekbe, az önsajnálatba. Ő alakított át, ő volt a jótevőm. Az időn átnyúlt és megérintett egy álomban. És ezért mérhetetlenül hálás vagyok neki, mert célt, szépséget és varázst hozott az életembe.
De nem éltem volna vele. :)
És mindent, MINDENT el kell elengedni egyszer. Még Buddhát is, Jézust is, Castanedát is. Ami marad: a végtelen hála és köszönet.
Nagyon köszönöm Duende, az értékes válaszod!
It's my pleasure, Maitri :)
:)
:)
Carlos Castaneda Mágikus gyakorlatai mostantól Budapesten is végezhetőek csoportban.
Tensegrity keddenként a Jurányiban
https://www.facebook.com/events/235257686875966/
köszönöm
Megjegyzés küldése