A csendről és a mesterekről (spirituális téveszmék 3.)

 

Tökéletes csendet csak a halál hozhat.

(Baktay Ervin)

Nem a hang hiánya, hanem énünk hiánya a csend.

(Anthony de Mello)

     A történet korszakában a kábaságba süllyedt embert nem a szakrális személy riasztja fel. A személy szakrális volta elveszett, és az a sok kísérlet, amely azt visszaszerezni kívánta, mind kudarccal végződött.

     A történet korszakában az Élet Mestere nem az ember, hanem a könyv. Az a közvetlen kinyilatkoztatás, ami az őskorban a szakrális ember volt, most a könyv lett. A könyv a riasztó. A kakas, aki megszólal, hogy: Ébredj, ember, nehogy az álmosság démona elaltasson! A könyv létfeltétele az, hogy az emberi személy néma. Szólni, tevékeny és cselekvő szó fölött rendelkezni, az ébredésre a jelet megadni a történet ideje alatt egyedül a könyv képes. Az emberek egymással csupán individuális viszonyban állanak és állhatnak; az univerzális viszonyokat az írott szó mondja ki.

(Hamvas Béla)

     Karinthyt egyszer elvitték egy telepatikus bemutatóra. A Mester megbeszélte a közönséggel, hogy gondolati úton azt fogja sugallni a médiumnak, hogy álljon fel, menjen a csaphoz, töltsön meg egy poharat vízzel és hozza oda neki. A médium bejött, leültek egymással szembe. Koncentráltak. S íme, tíz-tizenkét perc múlva a médium felállt, kissé tétován, de odament a csaphoz, majd a Mesterhez vitt egy pohár vizet. Tomboló siker. Mikor eltávoztak, azt mondta valaki Karinthynek:

- Ugye, művész úr, ez igazi csoda?

- Igazi csoda, - mondta Karinthy. Ennél csak egy nagyobb csodát ismerek. Azt, hogy ha így szólok valakihez: Hozz egy pohár vizet! - odahozza. S mennyivel hamarabb.

      Vagyis minden romantikus-misztikus élvezkedésünket félretéve, észre kellene vennünk, hogy a telepátia alacsonyabb rendű kommunikációs forma, mint a beszéd. Ősibb, fejletlenebb, kezdetlegesebb. A rovarok, az állatok egyik közlő-rendszere. S persze, hogy az emberben is megvan még ez a lehetőség. Kiben gyengébb, kiben erősebb archaikus maradványként. Ám, a lehetőségei igencsak korlátozottak. Tessék csak megpróbálni telepatikus úton elmondani egy Ady verset annak, aki nem ismeri, esetleg egy matematikai levezetést, vagy azt, hogy ki volt I. Ulászló.

      Még kevésbé szabad a telepátiát összetéveszteni azokkal az esetleg eljövendő tudatállapotokkal, amelyekkel főként a távolkeleti bölcseletek foglalkoznak. A telepátia még nem verbális, a manasz, a buddhi, az atma tudatállapot már nem az. Csakhogy... Csakhogy ezek a tudatállapotok feltételezések, futurolóiai prognózisok, amelyeknek a lehetősége talán fel-felcsillan, de semmiképpen sem jelenvaló realitások a mindennapi életünkben.

      S főként: valljuk be őszintén, ma még szavakkal is nehezen és pontatlanul fejezzük ki mondanivalónkat. Hebegünk, ismételgetünk, töltelékszövegeket, kész sémákat, közhelyeket használunk, a legtöbb embernek kicsi a szókincse, egy bonyolultabb bölcseleti szöveget nem is ért meg. A modern szellemtudomány atyja, dr. Rudolf Steiner, egyszer ironikusan szólt azokról, akik nem képesek megérteni az ún. lombardhitel lényegét, de a szellemi világ titkait akarják kifürkészni.

     Azt gondolom, hogy a mi életünkben már az is nagy eredmény lenne, ha értenénk és nem félreértenénk egymást. Nem szabadna tiszteletlenül és zagyván bánni a szavakkal, a Logosszal, az Igével. Az Írás szerint a világ egy szó - a "Legyen!" erejéből keletkezett. S ha valaki nem hisz ebben, akkor is eltöprenghet a régi hindu mondáson: "Ötféle halott van az élők között: a beteg, a szegény, az idegenben élő, a mindig szolgáló és az, aki a szavak értelmét nem érti."

(Popper Péter)

"A guruszerep hasznos. Ha valaki bölcs zen-mestert játszik, akkor ezzel kivonja magát a racionalitás köréből, tehát semmi nem számonkérhető rajta. Ezenkívül biztosítja magának a kommunikációban az egyoldalú hatalmat, nem kell semmire válaszolnia, bármikor kiléphet a helyzetből. Ráadásul ez ebben a koreográfiában nem az arrogáns hatalomgyakorlás és a válaszképtelenség, hanem a spirituális magasrendűség bizonyítéka lesz a hallgatóság számára. A szerep különösen jól használható arra, hogy valaki romboljon és közben számonkérhetetlen legyen."  (forrás)