A pozitív gondolkodásról (spirituális téveszmék 1.)

Én a pozitív gondolkodást úgy definiálom, mint megoldás-centrikus hozzáállást. Tehát szembenézek a problémával, nem panaszkodom, hanem a kiutat keresem és dolgozom azon, hogy valamiképpen megoldódjon az adott helyzet, vagy megtanuljak ép lélekkel együtt élni vele.
Ha valaki azt hiszi, hogy a pozitív gondolkodás rózsaszín szemüveget jelent, örökös mosolyt, és azt hogy mindig minden nagyon szép és jó, akkor az élet gondoskodni fog arról a nagy pofonról, ami segít mélyebben látni a dolgokat.

(Dr. Domján László)

     Konfliktusokat ügyes furfangok vagy intelligens hazugságok sohasem oldanak meg; hogy megoldódjanak, el kell viselni őket. Úgyszólván fel kell izzítani őket, amíg a feszültség elviselhetetlenné nem válik; azután az ellentétpárok lassan egybeolvadnak. Egyfajta alkimista eljárás ez, nem pedig racionális választás vagy döntés. A szenvedés elengedhetetlen. Minden valóságos megoldást csakis intenzív szenvedés révén találunk meg.

(C. G. Jung)

     A pozitív gondolkodás és életszemlélet nem arra való, hogy megvédjen minket a realitásoktól vagy az élet természetes nehézségeitől. Az önbecsülés, aminek része a pozitívan látni tudás képessége, hatalmas erőforrás, hogy az élet valóságával merjünk találkozni. Vagyis, hogy szenvedjünk, ha arra van szükség, hogy elsirassunk valakit, valamit, ha annak itt az ideje, és önfeledten tudjunk örülni és boldog emberként élni. Tehát a pozitív életszemlélet például abban segít, hogy merjünk és tudjunk gyászolni, ha egy élethelyzet megkívánja, és nem arra, hogy megkíméljük magunkat valamitől, ami természetes és emberi.

     Az olyan helyzetekben, amikor mélyponton vagyunk, megjelenik a félelem. Félünk, szorongunk, néha rettegünk. Ezt nem nagyon kerülhetjük el. És nemegyszer a félelem az egyetlen ösztönző erő, ami kilendít bennünket abból az állapotból, amiből addig nem tudunk kikerülni, mert hatékony cselekvésre indít, és egyszer csak valahonnan megérkezik hozzá az erő is. A sebzettségeinkben ellentétek feszülnek egymásnak, ám éppen ezekből nyerhetünk éltető energiákat, amelyek aztán a gyógyuláshoz segíthetnek.

     Ez azt jelenti, hogy a fájdalmat csak annyira kellene enyhíteni, hogy elviseljük, amíg dülöngélünk az egyik helyzetből a másik felé. Szükségünk van a lázra, a fájdalomra, a szenvedésre, mert az mutatja meg nekünk még másnap is, hogy tulajdonképpen még mindig elviselhetetlenek vagyunk önmagunk számára. Hadd ismételjem magam: aki nem akar szenvedni, tanuljon meg szenvedni. Aki képes átélni elviselhetetlennek tűnő konfliktusokat, valószínűleg nem keresett olcsó megoldásokat ott, ahol nincs olcsó megoldás.

     Amikor a szükséges szenvedéseinket el akarjuk kerülni, rengeteg szükségtelen, fölösleges szenvedésnek adunk teret. Hatalmas önámítássá válhat a pozitív érzések, a pozitív életfilozófia hangsúlyozása, ha azt arra használjuk, hogy akkor is jól érezzük magunkat, amikor az volna a természetes, hogy negatív érzéseink legyenek, és valami fájjon. A valódi reményt és életigenlést az jelenti, ha van bátorságunk rosszul lenni, ha annak itt van az ideje. 

Pál Feri atya

     A meditálóktól a menedzserekig sokan alkalmaznak egy pozitív gondolkodásnak nevezett technikát. Ezek az emberek megpróbálják az önmagukkal, másokkal és a létezéssel kapcsolatos bomlasztó gondolataikat és berögződéseiket pozitívokra változtatni s ettől azt remélik, hogy sikeresebbek lesznek az életük számukra fontos területein. Valóban beválik a pozitív gondolkodásnak ez a technikája? Ez is felhasználható a tudatosság előmozdítására?

     A pozitív gondolkodás technikája nem képes átalakítani. Egyszerűen csak elnyomja személyiséged negatív aspektusait. Ez egy választáson alapuló módszer, amely nem tudja előmozdítani a tudatosságot; inkább ellene munkál. A tudatosság mindig mentes a választástól.

     A pozitív gondolkodás egyszerűen annyit jelent, hogy a negatívumokat a tudattalanba kényszerítjük, tudatos elménket pedig pozitív gondolatokkal kondicionáljuk. A baj ezzel csak az, hogy a tudattalan sokkal hatalmasabb, kilencszer erősebb a tudatos elménél. Mihelyt tehát egy gondolatot lekényszerítünk oda, kilencszer hatalmasabbá válik, mint korábban volt. A régi módokon talán nem mutatkozik meg többé, de képes új megnyilvánulási módokat találni.

     Tehát a pozitív gondolkodás igencsak gyatra és sekélyes felfogású módszer, amely szakadatlanul téveszmékkel áraszt el önmagaddal kapcsolatban.

A pozitív gondolkodás egy bizonyos amerikai keresztény szektából ered, amelyet „keresztény tudománynak” neveztek. Hogy másokat is megnyerhessenek maguknak, a keresztény szót kerülendő lassan elhagyták e régi megnevezést, és egyszerűen a pozitív gondolkodás filozófiájáról kezdtek beszélni.

     A keresztény tudomány, az eredeti forrás azt állította, hogy életed valamennyi történése pusztán a gondolataid kivetülése. Ha gazdag szeretnél lenni, gondolkozz és gazdagodj. A pozitív gondolkodás segíthet hozzá a vagyonszerzéshez és a gazdagsághoz, általa kezdhetnek áradni hozzád a dollárok.

Erről eszembe jut egy anekdota.

Egy fiatalember összetalálkozott egy idős hölggyel az utcán.

Az idős hölgy megkérdezte tőle:

- Mi történt az édesapáddal? Mostanában nem szokott eljárni a heti gyűléseinkre a keresztény tudósoknál, pedig ő a legöregebb tagunk, jószerivel a társaságunk alapítója.

A fiatalember így felelt:

- Apám beteg, és igen gyengének érzi magát.

Az asszony elneveti magát.

- De hiszen ez csak egy gondolat, semmi több! - mondja. - Apád azt gondolja magáról, hogy beteg, pedig nem így van. Csak hiszi, hogy gyenge, valójában szó sincs róla. Az élet gondolatokból áll; amit gondolsz, azzá válsz. Mondd csak meg neki, emlékezzen a saját szemléletmódjára, amelyet prédikálni szokott nekünk! Mondd meg neki, hogy gondolkozzon egészségesen; gondolkozzon életerőtől duzzadón.

- Át fogom adni az üzenetet - felelte a fiatalember.

Nyolc-tíz nap múltán ismét összetalálkozik az idős hölggyel, aki így faggatja:

- Mi a baj? Nem adtad át apádnak az üzenetet? Még most sem láttam a heti gyűlésen.

- Én átadtam az üzenetet apámnak, asszonyom - feleli a fiú -, de most meg azt gondolja magáról, hogy halott!

     A keresztény tudomány e megközelítésmódja hasznos lehet bizonyos területeken. Kiváltképp azokat a dolgokat képes megváltoztatni, amelyeket valóban a gondolataid alakítottak ki. Azonban nem az egész életedet teremtették a gondolataid.

     A pozitív gondolkodás szószólói manapság filozofikusabban beszélnek, az alapok azonban ugyanazok maradtak - ha negatívan gondolkodsz, negatív események fognak történni veled; ha viszont pozitív gondolatokat táplálsz, pozitív történésekre számíthatsz. És ezt a fajta irodalmat, különösképpen Amerikában, széles körben olvassák. A pozitív gondolkodás a világon sehol másutt nem gyakorolt semmiféle hatást az emberekre, annyira gyerekes. „Gondolkozz és gazdagodj!” - mindenki tisztában van vele, hogy ez egyszerűen nevetséges.

Mi több, kártékony és veszedelmes is. Elméd negatív képzeteit nem elfojtani kell pozitív képzetekkel, hanem feloldani. Egy olyan tudatot kell kialakítanod, amely sem nem pozitív, sem nem negatív - ez lesz a színtiszta tudat, amelyben a legtermészetesebb és üdvösen boldog életet élheted.

     Ha elfojtasz valamely negatív képzetet, csak mert bántó számodra - ha például dühös vagy, s a dühödet elfojtva erőfeszítést teszel arra, hogy valami pozitívvá alakítsd ezt az energiát, hogy szeretettel és együttérzéssel viseltess az illető iránt, akire a dühöd irányul -, te is tisztában vagy vele, hogy csak áltatod magad. Mélyen legbelül továbbra is a düh munkál benned; éppen csak arról van szó, hogy szépítgetni próbálod. A felszínen talán mosolyogsz, de ez a mosoly csak az ajkaidra ül ki. Puszta mimikai gyakorlat marad; semmi köze hozzád, a szívedhez, a lényedhez. Te magad építettél a mosolyod és a szíved közé egy gátat - az elfojtott negatív érzést.

     Ráadásul nem is csupán egy érzésről van szó; az életed során negatív érzések ezrei támadnak benned. Akadnak ellenszenves emberek; még több a nemszeretem dolog; van, hogy nem vagy kibékülve önmagaddal vagy az életkörülményeiddel. Mindez a rengeteg hulladék csak gyűlik és gyűlik a tudattalanban, miközben a felszínen egy álszent születik, aki azt szajkózza: „Én mindenkit szeretek, hiszen a szeretet a kulcs a boldogsághoz!” Ám egy szikrányi boldogságot sem látsz az életedben; inkább a pokol minden indulata tombol a bensődben.

Az ilyen emberek képesek megtéveszteni másokat, és ha elég sokáig folytatják az ámítást, még önmagukat is megtéveszthetik. Ám ez nem jelent változást, csupán azt, hogy elpocsékolják az életüket - amely roppant értékkel bír, hiszen az ember többé nem kaphatja vissza.

     A pozitív gondolkodás egyszerűen az álszentség filozófiája - hogy nevén nevezzük a dolgot. Amikor úgy érzed, hogy sírnod kellene, azt tanítja, hogy fakadj dalra. Ha erősen próbálkozol, persze képes vagy rá, de azok az elfojtott könnyek egy bizonyos ponton, egy bizonyos élethelyzetben úgyis elő fognak törni. Az elfojtásnak is megvan a maga határa. Az a dal pedig, amelyet énekeltél, az égvilágon semmit sem jelentett; nem érezted át, nem a szívedből fakadt. Csupán azért született, mert a filozófiád arra int, hogy mindig a pozitívat válaszd.

     Én feltétlenül ellenzem a pozitív gondolkodás módszerét. Meg fogsz döbbenni rajta, hogy ha nem választasz, ha megmaradsz a választás nélküli tudatosságnál, az életedben milyen intenzíven kezd majd megnyilvánulni valami, ami túlmutat pozitívon és negatívon egyaránt, ami magasabb rendű mindkettőnél. Úgyhogy korántsem leszel vesztes. Életed nem lesz sem negatív, sem pozitív, hanem egzisztenciális.

     Ha könnyek folynak a szemedből, szépség fog rejleni bennük; a könnyeknek meglesz a maguk dala. Nem kell semmilyen dalt rájuk erőltetned; könnyeid maguk is az örömödből, a beteljesülésedből fakadnak, nem szomorúságból vagy kudarcból. És ha a dal feltör a torkodból, nem a könnyek, a kétségbeesés elűzésére szolgál; nem szól majd semmiért és semmi ellen - egyszerűen az örömöd megnyilvánulása lesz. Dalod egyszerűen önnön lényed kivirulását jelenti; ezért nevezem én egzisztenciálisnak.

     A pozitív gondolkodás igencsak tévútra vezette az embereket; hiszen álszentté tette őket. Ez ma Amerika legbefolyásosabb filozófiája, holott valójában még csak nem is nevezhetjük filozófiának - hiszen színtiszta bárgyúság. Köze sincs az ember lélektanához; nem a pszichológia felfedezéseiben gyökerezik, és nem is a meditáció még mélyebb felismeréseiben. Egyszerűen csak reményt ad az embereknek - akik már épp felhagytak a reménykedéssel. És becsvágyat ébreszt bennük.

A szegény ember azt hiszi, hogy ha eltökélten gondolkodik, akkor egyszerre a nagy semmiből egy Cadillac fog megjelenni a garázsában - noha jelen pillanatban még garázsa sincs, úgyhogy először inkább egy garázsra kellene gondolnia. A pozitív gondolkodás majd varázsol neki egy garázst, azután teremt bele egy Cadillacet is.

S még, ha ez meg is történik, a világért sem szabad beülnie abba a kocsiba - túl veszedelmes lenne. Hiszen nincs kocsi, és nincs garázs sem - az illető csak hallucinál. Nincs józan eszénél.

     Az életben mindenért meg kell dolgozni. 

(Forrás: lelkunktitkai.lapunk.hu)

• a békeelme

Az a gyakorlat és hozzáállás, amit a pozitív pszichológia ajánl, hogy mindig pozitív dolgokra gondoljunk, minden helyzetben találjunk meg a pozitívat, folyamatosan erősítsük magunkat pozitív gondolatokkal,  pszichológiai szinten valójában súlyosbítja a problémákat.

Ezek hátterében hátterében ugyanis döntően az áll, hogy az ember a negatív érzéseit, gondolatait lenyomta a tudattalanba és ennek a feszültsége jelenik meg az olyan kellemetlen pszichológiai tünetekben, mint a szorongás, pánikroham, depresszió. A pozitív gondolatok mantrázása ezt az elfojtást erősíti, aminek következtében szépen felerősödik a szorongás, pánikroham és  a depresszió.

A másik  hatása a pozitív gondolatok állandó ismételgetésének az, hogy az ember kiszáll ezzel a valóságból. Egy pánikroham közben azt mondogatni például, hogy nincs semmi baj, az tiszta őrület, hiszen, ha az embernek pánikrohama van, az éppen elég nagy baj. A világ tele van rosszakkal, amiket látni kell, és van egy csomó helyzet, amiben semmi pozitív nincs. Ha ezekben a helyzetekben nem látjuk meg a rosszat, mert álpozitívumokkat vakítjuk magunkat, akkor ezt a helyzetet átengedtük a rossznak.  Ha  az ember kiszáll a valóságból, letagadja a problémákat, letagadja a rosszakat, akkor semmi esélye sincs arra, hogy kezelni tudja azokat, meg tudjon velük küzdeni.A gyógyuláshoz pont az ellenkező irányba kell menni: szembe kell nézni a negatív érzésekkel, meg kell fogalmazni a problémákat, és végig kell gondolni, hogyan lehet azokat kezelni.

Először is meg kell fogalmazni a negatív érzéseket: fáj, haragszom, félek, nyomorultul érzem magam, stb. Ez gyakran egyáltalán nem olyan könnyű. S nem véletlenül. Mert azért fáj, azért haragszom, félek, azért érzem magam nyomorultul, mert valaki bántott. Vagy most vagy régebben vagy mindkettő, a mostani kisebb bántás a régi nagy bántások fájdalmát idézi fel. Nagyon nehéz azzal szembenézni, hogy olyanok, akiknek szeretniük kéne, korlátozottan vagy egyáltalán nem szeretnek. Nehéz a bántásokra adott  saját - adott esetben nagyon heves - reakcióinkkal is szembesülni.

Mégis, nincs más. Mert csakis ezekkel a negatív érzésekkel való szembenézésen keresztül tudjuk megfogalmazni a tényleges problémákat. S csak ha ez megtörtént, lehet azon gondolkodni, hogy mit kell tegyünk a helyzetünk javításáért. Aztán azt meg is kell tenni.

Mindez kétségtelenül nehezebb, mint lila ködökben úszkálni. Viszont megvan az az előnye, hogy  ennek eredményeképpen ténylegesen megjavul az életünk. (forrás)